18.rész. Perrie egy nagyon szerencsés lány ..

Itt is van az új rész ! Az előzőnél a megjegyzéseknek nagyon örültem. Köszönöm szépen !!! ♥

Remélem itt is fogtok nekem írni !

Aki még nincs benne a FACEBOOK csoportomban, az CSATLAKOZZON !!! :)x

ZENE !!!!!!!!!

Megmozdítottam a kezem. Azt hittem, hogy megérzi, de ismét tévedtem. Miért ilyen nehéz ez az egész? Én miért hallom őket? Ők miért nem hallanak engem? Ez a rengeteg MIÉRT, de egyikre sincs válasz. Miért nincs rájuk válasz? Tessék, egy újabb miért!

Utálom ezt a helyzetet. Utálom, hogy nem hallanak. Utálom, hogy nem tudok mozogni. Utálom, hogy nem veszik észre, hogy itt vagyok velük. Mindent utálok.

-Sajnálom. - hallottam meg Zaynt

Mintha sírt volna, de az lehetetlen. Mármint, miért sírna miattam? Megérteném, ha Perrie feküdne itt. Zayn Őt szereti. Miatta aggódna igazán. Szeretném, ha engem szeretne. Szeretném ha minden olyan lenne, mint pár hónapja. Akkor még boldogok voltunk, és ami még ennél is fontosabb, hogy együtt. DE már nincs olyan, hogy mi, már nincs olyan, hogy együtt. Már semmi sincs.

-Kérlek Alex, ha hallassz, bocsáss meg nekem! Könyörgöm!! - hangja kétségbeesett volt

Nem tehettem mást, csak hallgattam. Minek szólaljak meg? Úgysem hallja. Minden olyan rossz, de ami még rosszabb, hogy semmi nem lesz már olyan, mint rég. Olyanok leszünk egymásnak, mint két idegen. Ha véletlenül találkozunk majd a jövőben, el fogunk menni egymás mellett, mint két idegen. Érzem, hogy így lesz.

-Alex? Tudom, hogy hallassz !! Bízom benne! Alex!! - fogta a kezem

Szorította, de mégsem fájt. Jól esett, ahogy szorít. Nem az a vad, erős szorítás volt. Inkább az a gyengéd és lágy. Az a kedves és puha. Miket beszélek? El kell Őt felejtenem, minél hamarabb!! 

-Hát jólvan.. - sóhajtott - Még be fogok hozzád jönni.

El akarta engedni a kezem, de én megrántottam az övét. Nem tudom, hogy, de sikerült. Nem tudom, miért pont most, de megtettem.

Hatalmasakat pislogtam, és jó sokat, mire kitisztult a látásom. Először minden olyan világos volt. Zavarta a szememet. Fehér falak, fehér szekrény, fehér ágynemű, de aztán... Belenéztem abba a sötét szempárba.

A szemei fájdalmat és boldogságot tükröztek. Könnyesek voltak, de arcán ott pihent az a halvány mosoly.

-Alex! - hangja hirtelen hangos lett

-H...Halkabban. - hangom aligha hallható volt

Gyengének éreztem magam, borzasztó gyengének.

-Sajnálom. - hajtotta le a fejét

-Én is. Sajnálom azt, ami történt. - nehezen tudtam beszélni

Így van, tényleg sajnáltam. Sajnáltam, hogy bennem nincs meg az, ami Perrie - ben megvan. Sajnáltam, hogy én nem vagyok elég jó neki. Sajnáltam, hogy nem én vagyok az ő hercegnője, akit kiment a toronyból. 

-Alex ...

-Nem, Zayn.

-De..

-Ne nehezítsd meg.

Nagyon fájt, hogy ezeket a szavakat kell használjam. Legszívesebben a nyakába ugrottam volna. Legszívesebben megcsókoltam volna, beletúrtam volna a hajába. De nem. Nem lehet. Ezt a mesét be kell fejezni. Itt és most. 

-Könyörgöm Alex, hallgass végig.

-Nem vagyok kíváncsi a mesédre.

-Kérlek..

-Jó. - sóhajtottam

-Nyáron, mielőtt megismertelek, volt egy titkos kapcsolatom Perrie - vel. Nem tudom miért jöttünk újra össze, de megtörtént. Azt hittem, hogy szeretem őt. Boldog voltam, de titokban kellet tartsam. Kényelmetlen volt mind a kettőnknek. Mi tényleg azt hittük, hogy szeretjük egymást, de.. - itt elcsuklott a hangja

Csak nézett engem, hatalmas, könnyes szemekkel. Remélte, hogy megértem mit akar mondani, de hiába. Nem értettem. Vagyis talán. De én az Ő szájából akarom hallani.

-De, mi? - kérdeztem

Zayn vett egy hatalmas levegőt, hogy tudja folytatni.

-De megismertelek téged. Már az első találkozáskor megbántottalak, de már akkor tudtam, hogy te különleges vagy. Rávettem a fiúkat, hogy keressünk föl téged, vagyis titeket. Nehezen, de hála az internetnek, megtaláltunk titeket, téged. Megbocsátottál, mert hatalmas szíved van. Jobban megismerkedtünk. Aztán elcsattant az első csók. Akkor még nem tudtam, hogy majd így fogok érezni irántad. Nem tudtam, hogy belédszeretek. Nehezen indult a kapcsolatunk. Te nem akartál semmit. Viszont nagyon vonzódtam hozzád. Nem tudom mi, de valami megfogott benned. Többet, és többet akartam. Téged akartalak. Boldog voltam, mikor végre úgy sétálhattunk végig az utcán, mint egy pár. Boldog voltam, de elbasztam. Egy kis kaland miatt elbasztam, talán az egész életemet.

Befejezte a mondanivalóját, én pedig csak néztem. Őt néztem, ahogy várja a reakciómat. Nehezen megemésztettem azt, amit mondott. 

-Neked Perrie mellet van a helyed. - mondtam, még mindig alig hallhatóan - Viszlát Zayn.

-De..

-Nem. Kérlek, menj el!

Zayn elindult az ajtó felé, lehajtott fejjel.

-És Zayn. - azonnal felfigyelt - Perrie egy nagyon szerencsés lány.

Elhullajtott egy könnycseppet, majd szótlanul kiment az ajtón.