17.rész. Mesék

Itt vagyok, itt az új rész is! :))) Ne felejtsd el !!! HA OLVASOD A BLOGOT, CSATLAKOZZ A CSOPORTHOZ !!!!!! Nagyon fontos. Köszönöm. :)
U.i. : Megjegyzéseknek mindig nagyon örülök. Itt se felejts el írni ! ♥

ZENE !!

Reggel, mikor 'felébredtem' éreztem, hogy a téli napsugarak simogatják az arcomat. Ez jó jel, nem?
Betty elmondta, hogy az orvos megtiltotta, hogy mindenki meglátogasson, mert pihennem kell. Elintézték, hogy ma mindenki bejöhessen hozzám. Csak egy baj van...Én nem akarom, hogy MINDENKI meglátogasson. Egyetlen egy emberre NEM vagyok kíváncsi. RÁ. Nem akarom hallani a hangját, el akarom felejteni.
-Szia Alex! - hallottam meg Danielle és Liam halk hangját
-Annyi mesélni valónk van. - folytatta Liam
    -Alig várom, mondjatok el mindent!! - mondtam, mintha hallották volna
-Nagyon hiányzol nekünk. Minden nap itt voltunk a kórházban, a folyosón. Nem engedtek be minket. Egyszer megpróbáltam beszökni, de nem sikerült. - hallottam a hangján, hogy közel áll a síráshoz
    -Nagyon aranyos vagy, köszönöm. - mosolyogtam, mintha hallaná és látná
Olyan rossz ez így. Ők csak a mozdulatlan testemet látják. Nem hallják meg, ha mondok valamit, nem látják, ha mosolygok vagy sírok. Semmit. Csak annyit, ahogy fekszem csukott szemekkel, mozdulatlanul.
-Igen itt voltunk, és ritkán mentünk csak haza, hozzád. Lefürödni és átöltözni. Nagyon reméljük, hogy minél hamarabb meggyógyulsz. Nagyon hiányzol nekünk, Alex. - mondta Liam, majd az arcomra két oldalról egy - egy puszit kaptam
Megint beállt a pusztító csönd. Fel akarok ébredni ebből a szörnyű rémálomból, és a boldog életemet szeretném élni ! Ami...már nincs. Mert ez nem egy rossz álom, ez a gonosz valóság. Az élet egy nagyon nehéz játék Ha nem vagy elég erős és okos, elbuksz. Én majdnem elbuktam. Fel akartam adni, de rájöttem, hogy nagy hiba volt. ÉLNI SZERETNÉK !!!
-Alex! - fogta meg a kezem Eleanor
Annyira puha bőre van.
-Én is itt vagyok! - hallottam Louis 'nyafogós' hangját
-El szeretnénk neked mondani valamit. Lehet, hogy nem ez a legjobb alkalom, de szeretnénk ha te lennél az első, aki megtudja.
-Összeházasodunk. - bökte ki BooBear
Hogymi? Összeházasodnak? Ez egy remek hír!
-Igen, és szeretnénk ha koszorúslány lennél. Persze, erre nem most fogsz válaszolni, ez egyértelmű de.. - itt elcsuklott  hangja - Louis mit művelek? Hisz nem hall. - hangja sírós volt
    -Eleanor, itt vagyok. Igen, leszek koszorúslány. Ne sírj. ELEANOR !!!! - egyre hangosabban kiabáltam
Reménykedtem abban, hogy meghallanak, de tévedtem. Miért ilyen kegyetlen az élet? Miért engem büntet?
-Gyere Eleanor, menjünk ki. - mondta Louis
Mindig ez az átkozott csend.  Haza akarok menni!
Tehát összeházasodnak. Milyen jó nekik. Egymásban megtalálták azt a személyt, aki a legfontosabb nekik. Ha valaha rátalálsz az igaz szerelemre, soha, ismétlem SOHA ne engedd el, mert soha nem lesz hozzá fogható.
Talán nekem nem Ő az igazi. Talán majd valamikor, valahol találkozom azzal az emberrel aki boldoggá fog tenni.
Hallottam, ahogy nyílik az ajtó. Valaki közelebb lépett, megsimogatta a kezem, és óvatosan a kötésemet is.
-Miért tetted ezt magaddal? - mondta szipogva Dawsone - Nagyon hiányzol Alex...Most, azt hiszem elmesélem, hogyan mondtam le Harryről. Rájöttem, hogy nem Ő az én szőke hercegem. Ő Betty mellett a legboldogabb, és ezért én is boldog vagyok. Legalábbis... azt hiszem. Amióta bekerültél ide, egy pillanatra sem hagyja magára Bettyt. Szereti őt. És meglásd, te is megtalálod majd azt az embert, akinek a legfontosabb vagy. Most megyek. Niall és Ashley is be akar jönni hozzád. Szia. - majd nyomott egy puszit a homlokomra
Igaz a mondás. Ha valakit igazán szeretsz, engedd el.
Már nem erőlködöm, hogy beszéljek hozzájuk. Nem. Nem éri meg. Úgysem hallanak, akkor meg? Semmi értelme.
-Nagyon éhes vagyok. Biztosan te is az vagy, hisz már napok óta egy falatot sem ettél. Megígérem, ha meggyógyulsz elmegyünk együtt valahova, és jól tele esszük magunkat. - hadarta el Niall
    -Nem, Niall. Nem vagyok éhes. - már megint, nem hiszem el
Már megint hozzászóltam, és már megint hiába.
-Hiányzol Alex. A rajongók ideutaztak rengeteg helyről. Gyertyákkal, és mécsesekkel virrasztanak már negyedik napja. Hatalmas táblákkal amiken az áll, hogy GYÓGYULJ MEG ALEX SMITH, SZERETÜNK!! - Ashley csak ennyit mondott, majd kimentek
Tehát a rajongók szeretnek, és aggódnak értem. Ezt majd egyszer valahogy meghálálom nekik.
Most jön a legoroszabb. Ő. Kérlek Istenem, NE jöjjön be. Nem akarom! Ekkor nyílt az ajtó.
-Sajnálom. Mindent sajnálok. Egy hatalmas barom vagyok. Megértem, ha soha többé nem akarsz látni, de nekem szükségem van RÁD. Szeretlek. Perrievel tényleg nem történt semmi, csak egy buta félreértés. Azt hittem, szeretem. De nem. Amikor Betty telefonált, azt sem tudtam mit csinálok, csak rohantam hozzád. Alexandra Elizabeth Smith. Szeretlek TÉGED! Kérlek, ha hallassz, adj valami jelet !
Szavai szíven döftek, de hogy miért nem tudom. Soha nem vágytam rá jobban, soha nem akartam jobban azt, hogy szeressen, mint most. Minden erőmet összeszedtem. ITT AZ IDŐ.
 Nehezen, nagyon nehezen, de megmozdítottam a kezem...