16.rész. Miért nem hallanak engem?

És igen! Itt vagyok egy friss résszel. Nagyon szépen köszönök minden hozzászólást az előző résznél. Komolyan pattogtam, sírtam stb. Annyira jól estek !! Remélem ehhez a részhez is kapok néhányat.
HA MÁR OLVASOD, KÉRLEK IRATKOZZ FEL!!! Köszii ! :) x

Jobb, ha ZENÉVEL olvasod!

Valami puha, meleg dolgot éreztem a testemen és azt hiszem egy ágyban feküdtem. Bal csuklómon valami szoros kötés volt, a jobbon pedig egy puha kéz. Halk szipogást hallottam a jobb oldalamról. Tudtam ki az, anélkül, hogy láttam volna. Tényleg...nekem miért van csukva a szemem? Teljesen jól érzem magam, mint ha 3 napot aludtam volna. Megpróbáltam kinyitni a szemeimet, de nem sikerült. Ujjaim, testem nem mozdult, szemeim nem nyíltak. Mi folyik itt?
Betty sírt, ő volt a testem jobb oldalán. Nem értem, hiszen én meghaltam, nem? Ha nem, akkor miért nem tudok mozdulni? Miért nem tudok felállni és egyszerűen hazamenni?
-Alex, már 3 átkozott napja itt fekszel. Kérlek, ha hallasz, próbálj meg valami életjelet adni. Nem bírom már kínt. Alex.. - törte meg a pusztító csöndet a szipogó lány
    -Itt vagyok!! Betty, figyelj jól vagyok !!! Mehetünk haza!! - mondtam neki, de hiába
-Nem hall téged. - hallottam egy rekedtes mély hangot
Bárcsak láthatnám a gödröcskéit miközben mosolyog. Bárcsak láthatnám a göndör fürtjeit. Bárcsak láthatnám őt.
    -Harry !! Mindent hallok! Segítsetek!! Hahóóóó!!!!Harold segíts!! - ordítottam
-Tudom, de reménykedem. Három napja már. - kezdett hangos zokogásba
Mi folyik itt? Miért nem látom őket? Hol vagyok? Mi történt velem? Nem haltam meg?

*Betty szemszöge*

Három napja itt van. Itt fekszik ebben a lepukkant román kórházban. Az orvosok állítják, hogy semmi,  többet nem tudnak érte tenni, és mi sem. Várunk. Folyamatosan várunk, hátha jobban lesz, de semmi. Kómában van és lehet, hogy sosem ébred fel. Legalábbis ezt állítják. Én ebben nem akarok hinni. Remélem, sőt TUDOM, hogy Alex jobban lesz. Visszagondolni a három napos eseményekre borzasztó. Amikor leugrott és én azt sem tudtam mit csinálok...

*VISSZATEKINTÉS*

Alex a mélybe vetette magát, én pedig gondolkodás nélkül ledobtam a táskám benne a telefonommal a híd alatti folyó menti partra, majd Alex után ugrottam. Hasznos, hogy négy éve jártam úszni. Leugrottam és a lehető leggyorsabban úsztam Alex után. Csak remélni mertem, hogy minden rendben lesz. Sokáig tartott de sikerült kiúsznom vele  patra. Táskámat szó szerint felszakítottam, kiszedtem a telefonomat és tárcsáztam a mentőket. Rájuk várva zokogva figyeltem mozdulatlan testét. El akarta dobni magától az életét egy seggfej miatt.
A mentők megérkeztek, felfektették Alexet egy hordágyra, valami infúziót vagy mit adtak neki. Nem tudtam mit csinálnak, de nem is érdekelt, csak Ő legyen jól. A mentő sebesen száguldott végig a város utcáin, ám az út felénél Alexnek leállt a szíve. Azt hittem, hogy összeroppanok. Láttam ahogy megpróbálják újraéleszteni. A gépek sípoltak, az orvos pánikolt, én pedig zokogtam.
Nehezen, de sikerül nekik a művelet végrehajtása. Hál'Istennek! Alexnek most stabil az állapota.
Mikor beértünk a kórházba felhívtam Harryt, hogy sürgősen üljenek taxiba és csak annyit mondjanak a sofőrnek, hogy Megyei Kórház. Körülbelül 15 perc várakozás után egy rohanó Harryt pillantottam meg mögötte pedig a többiek.
-Mi történt? - tette fel a legelső kérdést az az ember aki miatt mindez történt
-Te meg Perrie. Az történt! Nem is tudom mit keresel itt, mehetsz...Perrie már biztosan vár. - fakadtam ki magamból
-Betty. - szólítotott halkan Eleanor
-Stabil az állapota. - jelentettem ki
Istenem, könyörgöm !! Ne hagyd, hogy bármi történjen vele, ami ennél rosszabb.
Szemeim már fájtak a sok sírástól. Biztos fel is dagadtak és tiszta vörösek. Elmerültem  gondolataimban de amikor megpillantottam az orvost, amint Alex szobájából jön kifele és felénk közeledik, csak reménykedni tudtam, hogy jó hírt szeretne közölni.
-Kómában van.

*VISSZATEKINTÉS VÉGE*

*Alex szemszöge*

Itt fekszem tehetetlenül. Hiába szólalok meg, hiába ordibálok, hiába nevetek vagy sírok. Senki nem látja, és senki nem hallja.
-Megyek letusolok. Szerencse, hogy van egy kis fürdőszoba ebben a kórteremben. - hallottam Betty szomorú hangját
-Rendben, itt leszek mellette.- mondta halkan Harry
Egy rövid ideig csend volt, majd Harry megtörte azt.
-Tudod Alex, nagyon rossz, hogy nem hallasz minket. Nem is tudom miért beszélek,  de azért elmondom. Betty konkrétan ide költözött a kórházba amióta itt vagy. Napról - napra szomorúbb lesz. Ha alszik is valamit, azt nem az ágyán teszi, hanem itt a széken, miközben a kezedet fogja. Kérlek Alex.... GYÓGYULJ MEG !!! - hangja egyre kétségbeesettebb volt
    -Harry jól vagyok! Vigyetek haza! Menjünk. Nincs semmi bajom! - ismét ordibáltam
-Itt vagyok. - hallottam meg újra Betty hangját
Nem értem...Hisz jól vagyok..de mégis MIÉRT NEM HALLANAK ENGEM?????