9.rész.Brandon..

Mindenki vigyorogva engem bámult, én pedig mozdulni sem tudtam. Nem így terveztem ezt a mai napot. Nem így terveztem semmit.
Zayn szaladt lefele a lépcsőn egyszál alsóban, amire a többiek mégjobban elvigyorodtak. Mit ne mondjak, égett a pofám rendesen.
-Végre! - szólalt fel Danielle
Betty könnyes szemekkel a nyakamba ugrott, majd elkezdett sírni. Miközben szorított megkönnyebbült hanggal szólt hozzám.
-Hát nem mentél el! - szorított még erősebben
-Nem, ne aggódj. Itt vagyok! Rendben? Nyugodj meg! - nyugtattam
Zokogott. Örült, hogy nem mentem el, pedig ha belegondolok talán egyszerűbb lett volna. Zayn csak ott állt, a huncut mosoly ott volt az arcán, haja rendezetlen de mégis tökéletes volt. Szemei gyönyörűbben ragyogtak mint a csillagok, azt hiszem szerelmes vagyok.
-Szóóóóval.... - kezdte el Louis
-Szóval semmi! - szóltam neki majd felrohantam a saját szobámba felöltözni.
Istenem, akkor most mi is van köztünk? Én akarom, de ő?

*Zayn szemszöge*

Mit sem törődve a többiekkel nyugisan besétáltam a konyhába és elkezdtem reggelizni. Felejthetetlen hajnal volt, Alex pedig teljesen elvarázsolt. Gyönyörű kék szemei, puha és sejmes haja, csókolni való ajkai, érzékeny bőre. A gondolatmenetemet Betty zavarta meg.
-Zayn... - nézett rám
-Igen?
-Kérhetek tőled valamit?
-Talán baj van?
-Nem nincs.
-Biztos?
-Igen, csak meg szeretnélek kérni valamire.
-Mondd. - mosolyogtam
-Kérlek, könyörgöm, ne törd össze a szívét! - majd kisétált
Összetörni a szívét? De hát én, én szeretem őt!

*Alex szemszöge*

Felöltöztem és lementem a többiekhez. Nem kérdezősködtek, mivel tudták, hogy nem szeretek ilyesmiről beszélni. Bementem a konyhába Zaynhez.
-Hey! -  'szóltam' majd felkutattam a műzlit és a tejet
-Nincs kedved elmenni valahova? Mondjuk vidámparkba vagy valami? - mosolygott
-A vidámpark pont megfelel. Reggelizek aztán elkezdek készülődni. - mondtam
Gyorsan megreggeliztem, összeszedtem a, még mindig a nappaliban elhelyezkedő, csomagjaimat és fölmentem a szobámba. Már ígyis dél volt, de mire elkészültem már délután 4 óra volt.

Amit fölvettem :

-Mehetünk! - rohantam le a lépcsőn
-Te aztán nem siettél el semmit. - nevetett Zayn
-Nem szokásom! - nevettem énis
Elindultunk a vidámpark felé sétálva. Miközben mentünk Zayn összekulcsolta a kezeinket. Lenéztem majd fel Zaynre és elmosolyodtam. Olyan hihetetlennek tűnt, hogy pont ő és én.
-Mire üljünk fel legelőször? - kérdezte amikor megérkeztünk
-Menjünk a hullámvasútra!
-Oké.
A hullámvasút után még felültünk az óriáskerékre, bementünk a tükörházba és a kísértetkastélyba is. Mire bejártuk az egész vidámparkot beesteledett.
-Elmegyek a mosdóig, mindjárt jövök. - mondtam
-Siess!
Még be sem léptem a mosdó ajtaján máris ..

[innen olvasd zenével!]

Valaki megragadta a számat nehogy sikítsak, fölkapott majd belökött egy autó hátsó ülésére. Szemeimet bekötötte, a számat letapasztotta. Maszkot viselt, megfigyeltem mielőtt lekötözött.
Olyan gyorsan vezetett hogy dőltem jobbra - balra az autóban. Nagyon megrémültem. Körülbelül 10 perc veszedelmes autózás után megálltunk. Bevonszolt egy helyiségbe és leszedte a szememről a kötést. A táskámban kotorászott a telefonom után.
-Most pedig, írunk egy sms - t a szépfiúnak! - mondta eltorzított hanggal
Próbáltam sikítani, üvöltözni de hála a ragasztószalagnak a számon nem sikerült.
-Nyugi baby, mostmár minden rendben lesz. - nevetett ördögien
Annyira félek!

*Zayn szemszöge*

Már legalább 10 perce elment! Nagyon aggódtam, majd megszólalt a telefonom. Csak egy sms.

"Taxiba ültem és hazamentem, nem bírtam a feszültséget. Gyere te is haza, ha akarsz... - Alex"

Mivan? Hiszen úgy tűnt, hogy élvezte a mai napot. Rohantam az első taxi fele amit megláttam majd hazaviharoztam.
-Alex! - rontottam be az ajtón
-Hát nem veled van? - lepődött meg Liam
-Mi történt Zayn? - rohant oda Betty
-A vidámparkban voltunk, elment a mosdóig, de nem jött vissza. Helyette írt egy sms - t. - mondtam majd odaadtam neki a telefonomat
-Ezt nem ő írta! - mondta rémülten Betty
-Honnan tudod? - kérdezte Niall
-Ha sms - t ír nem használ ékezetet, és a '...' - ok,soha nem használja őket és soha nem írja oda az sms végére a nevét hiszen tudja hogy megvan az illetőnek az ő telefonszáma! Alex bajban van! - fakadt ki magából
-MIVAN?! - mondtuk egyszerre mindenkivel
-Keressük meg! - mondtam azonnal
Párokban elmentünk és hosszas órákig tartó keresgélés után sem találtuk meg, a rendőrség pedig azt mondta, hogy csak 24 óra elteltével tudnak foglalkozni az üggyel, addig nem számít eltűnt személynek. Hol lehet? Mi történt vele?  Ez az egész az én hibám.

*Alex szemszöge*

Bár csak órák teltek el de nekem napoknak tűntek. Csak sírtam és bámultam a semmit.
-Mit akarsz tőlem? - kérdeztem miután levette a számról a ragasztószalagot
-Azt amit évekkel ezelőtt nem adtál meg nekem! - mondta még mindíg torzult hangon
Erre nem tudtam mit mondani, hisz nem tudtam, hogy ki az. Vagy, talán....
-Brandon? - néztem rá kisírt szemeimmel
-Eltaláltad szívem. - vette le a maszkot
-De hát miért? Mit ártottam neked? - kezdtem el a zokogást
-Majd megtudod. - mondta majd egy késsel közeledni kezdett felém
Azt hittem, hogy meghalok, de nem. A kötelet vágta el almivel megkötözte a kezeimet és a lábamat.
-Most az enyém leszel! -  'tépett fel a földről' a hajamnál fogva
A késsel elkezdte szétvágni a felsőmet miközben szorított
-Engedj el! - sikítottam amikor hirtelen Zayn tört be az ajtón

ZENE

Mögötte a 4 srác rohant befelé. Zayn azonnal Brandonhoz rohant hogy 'megbosszulja', hogy elrabolt. Brandon engem félrelökött majd hátához rejtette a kést, hogy Zayn ne vegye észre.
-Zayn ne! Kés van nála! - sikítottam, de már késő volt
Louis és Harry lefegyverezték Brandont, Liam engem nyugtatott Niall pedig azonnal hívta a mentőket és a rendőröket.

*a korházban*

Zayn bent fekszik mert az a szemétláda gyomron szúrta! Utálom!
Végre boldog lehettem volna, de el kellet rontani.
-Utállak Brandon! - kiabáltam fel zokogva
Betty átölelt, majd Liam tett fel egy kérdést.
-Alex, ki volt az a srác?
-Emlékszel amikor felelsz vagy merszeztünk és megkérdezted, hogy hány pasim volt eddig?
-Igen, csak nem..?
-De. Nem hitted el hogy csak egy, pedig igaz. Ő dobott engem, valami miatt és most meg akarta azt szerezni.
-Mi miatt? - kérdezte Louis
-Hát, nem akartam vele lefeküdni. Alig voltam 17, még annyi se.
A lányok is és a srácok is megöleltek majd vártunk.
Egy kis idő után kijött az orvos.
-Nincs komolyabb sérülése. Pár napon belül hazamehet. Smith kisasszonyt szeretné látni. - mondta
Ahogy meghallottam szinte betörtem a kórtermébe.
-Zayn! - rohantam oda hozzá
-Alex, jól vagy igaz? Nem bocsájtanám meg magamnak ha bajod esne!
-Jól vagyok, de itt most nem ez számít. Bűntudatom van. Nem kellet volna ez történjen. Nekem kellene most itt feküdnöm nem neked. - hullottam a karjaiba
-Ne! Ne is mondj ilyet! Szeretlek Alex!
A szavai olyan szinten megdöbbentettek, ahhoz képest, hogy hogy indult a kapcsolatunk. Most álmodom??
-Én is szeretlek Zayn, de ha ez egy álom, akkor soha nem akarok felkelni!
-Nem, ez nem álom! Mostmár minden rendben lesz!
-És boldogok leszünk, együtt. - mondtam
-Együtt. - mondta majd átölelt
-Zayn.
-Igen?
-Hogy találtál rám? - kérdeztem
-Lenyomoztattam a telefonodat. Az a barom nem semmisítette meg, de ne aggódj mostmár vége van. - mondta majd megcsókolt
A csókunkat a telefonom szakította félbe.
-Egy sms egy ismeretlen számról! - mondtam majd felolvastam :
"Még nincs vége!-Brandon"