10.rész.Örökké!.. /part 1/

Négy hónapja. Négy hónapja volt az, hogy Brandon elrabolt. Azóta nem is jelentkezett, pedig írt egy sms - t. Négy hónapja élek rettegésben. Van aki a sötétségtől fél, van aki a víztől, van aki a pókoktól, van aki a kísértetektől, de én ... én a félelemtől félek.
Zayn- ék miniturnéra mentek és talán ma utaznak haza. Eleanor jelenleg Párizsban van egy fotózáson, Danielle pedig nap mint nap az X - Faktor adásaira próbál. Bettyvel ketten vagyunk ebben a hatalmas házban. Nem mentünk egyetemre, pedig már december 3. - a van. Nem úgy alakult az életem, ahogy terveztem, de mégis megvagyok elégedve vele. Talán.
-Figyelsz te rám egyáltalán? - ugrott rám Betty
Ahogy rámugrott abban a pillanatban nyílt az ajtó és Zayn lépett be rajta nyomában a többiekkel.
-Zayn! - sikítottam fel majd szó szerint lelöktem magamról Bettyt
-Ez fájt! - kiabált Betty
-Bocsi! - mondtam miközben Zayn kezei szorítását élveztem a testemen
Annyira hiányzott. Az érintése, a csókjai, a mindig rendezett haja... ő maga!
-Alex! Már annyira hiányzotál! - csókolt meg
-Te is nekem! El sem tudod képzelni mennyire. - csókoltam vissza
-Persze! Bettynek nem kell segíteni! Dehogyis! Imádom, hogy szeretitek egymást de nagyon bevertem a lábam és kurvára fáj!
-Istenem! Szerelmem! - rohant oda Harry majd szenvedélyesen megcsókolta
-Hívjunk egy orvost? - kérdezte Niall
-Nem ártana! - szólalt meg Liam
Az orvos megállapította hogy 2 napon belül rendbejön, csak egy kisebb rándulás, ami nembaj mert pontosan 2 nap múlva lesz 19 éves!

ZENE

Milyen hamar elrepült az idő. Emlékszem amikor még kicsik voltunk és a parkban játszottunk. Emlékszem amikor az első nagy csalódásán volt túl. Emlékszem a sok együtt töltött időre. Emlékszem minden egyes szavára amikor tragédia ért, emlékszem, hogy ő mindig ott volt velem amikor senki más.
Emlékszem a megismerkedésünk napjára is!

"2004. szeptember 15. Az első nap az iskolában! Igen, ma már hivatalosan is  5.  - es vagyok! Remélem az új iskolában mindenki kedves!

*az iskolában*

-Anya! Mostmár minden rendben, haza mehetsz! Csak el ne felejts értem jönni! - néztem az anyukámra csillogó szemekkel
-Rendben kincsem! Délben jövök érted! - puszilt meg anya majd elment
Bementem az osztályba és már mindenkinek volt padtársa, kivéve egy aranyos barna hajú lánynak. Odamentem hozzá és mosolyogva megkérdeztem :
-Szia! Ülhetek melléd?
-Szia! Persze, hogy hívnak?
-Alexandra. Alexandra Smith. - mondtam félénken - És téged?
-Betty vagyok. Betty Tomphson.
Az egész napot vele töltötöttem el. Nagyon kedves lány.
-Betty érted ki jön az iskolába?
-Anyukám! És érted?
-Értem is! Nem kérjük meg őket, hogy menjünk el a parkba? - kérdeztem
-De! Ez jó ötlet. - mondta mosolyogva
A szüleinkkel elmentünk a parkba ahol Bettyvel sokat játszottunk. Egy kis idő után így szóltam hozzá :
-Te vagy a legjobb barátnőm!
-Örökre?
-Örökre."

Ahogy visszaemlékeztem, szememből egy könnycsepp csordult ki és mosolyogtam.
-Alex! Hahóó! - szólongatott Zayn
-Neharagudj, csak elgondolkoztam.
-Min?
-Azon, hogy hogyan is ismertem meg Bettyt. Holnap után lesz 19 éves. Eltelt 8 és fél év de ő még mindig itt van! Még mindig a legjobb barátnőm. Még mindig imádom őt! - mondtam Zaynnek a szobánkban az ágyon fekve
-Igaz barátokat ritkán talál az ember, de ha megtalálta azt aki élete végéig kitart mellette, nem szabad elengedni! - ölelt magához
-Szeretlek Zayn!
-Én is szeretlek Alex.
Majd összebújva elaludtunk.
Másnap reggel fölkeltem és lerohantam a konyhába, ahol mindenki reggelizett.
-Jóre.. - mondtam majd megcsúsztam valamin és jól elvágódtam
-Mondtam hogy valaki el fog esni! - mondta Louis
-Te szerencséééééétleeeeeeen!!!! - pattogott Betty miközben fulladozott a nevetéstől
-Gyere, segítek felállni, ha csinálsz nekem reggelit! - mondta Niall
-Van más választásom? - nevettem
-Szerintem nincs. - jött be Zayn a konyhába majd derekamnál fogva fölrántott a padlóról
-Köszönöm. - pusziltam meg
-De azért csinálsz nekem reggelit, ugye? - nézett rám Niall azokkal a hatalmas nagy kék szemeivel
Elgondolkoztam rajta, végülis nem segített, de mivel szeretem mint barátot megteszem neki.
-Mindenki kifelé a konyhából! Nézzétek meg mekkora kupi van itt! A tej a földön, a tojás héjastól a sütőben, a banánhéj a hűtőajtóra akasztva, a só szétszórva, a majonéz szétkenve a pulton, a kecsap Liam pólóján és a pulton szétkenve, az alsógatya Harry fején... Várj, mi? Harry fején..... az alsógatya ......FURA! - mondtam - Mi a szart keres a fejeden az alsónadrágod? Kérlek mondd, hogy a pult mögött ülő széken, nem az anyaszült meztelen feneked van!
-Pedig de. - nevetett
-Kifelé! Mindenki! - kiabáltam
-Én segítek takarítani. - mondta Betty majd elkezdte törölgetni a pultot
-Alex. - szólt Harry
-Mit akarsz?
-Adj már ide egy tálcát. Mert gondolom nem akarod AZT látni.
Hozzávágtam egy zöld tálcát majd hátat fordítottam neki.
Bettyvel kitakarítottuk a konyhát és sütöttünk palacsintát.
-Reggeli! - kiabáltam a nappaliban lustálkodó fiúknak
Niall tört be először a konyhába.
-Wow! Ez a mi konyhánk? Ennyire TISZTA? - lepődött meg
-Igen. - nevettem - Csak nem újdonság az úr számára?
-De.
Mindenki megreggelizett majd Betty elvonult fürdeni.
-Kell egy helyszín. - mondta Harry
-Kell sok kaja. - mondta Niall
-Kell répa. - mondta Louis
-Kell DJ. - mondta Liam
-Kell DJ pult és itt a DJ. - mondta Zayn.
-Hát ti meg miről beszéltek? - jött be Betty a konyhába
-Kevinről.
-A cicákról.
-A teknőseimrõl.
-A kajáról.
-A szuper hajamról! - mondták egyszerre a fiúk.
-Semmiről! - vágtam rá - Lehoznád a laptopomat lécci? A szobámban van. - néztem Bettyre hatalmas szemekkel
-Hozd le te. - vágta rá
-De fáj a lábam. Belerúgtam az asztalba. - füllentettem
-Nekem is fáj. Emlékszel? Lelöktél magadról.
-De megláttam Zaynt.
-Offf, jó lehozom! Most az egyszer.
Betty fölment a laptopomért, addig gyorsan megbeszéltük a meglepetésbuli helyszínét és apróbb részleteit.

*másnap*

-Jóreggelt! - köszöntem mindenkinek - Örülök, hogy ma nem csúsztam el a tejen. - mondtam
-Pedig vicces lett volna! - mondta Harry miközben ugyanott ült ahol tegnap
-Kérlek, mondd, hogy most van rajtad alsónadrág!
-Még nadrág is! - nevetett majd elkezdett kivonulni a konyhából az ÉN nadrágomban
-Harry. - mondtam
-Igen? - fordult vissza
-Az az én fekete farmerem.
-Éreztem én, hogy szűkebb mint általában, de ott volt a fürdőben, ahova letettem a sajátomat és azt hittem, hogy az enyém.
Akaratlanul is rámtört a röhögőgörcs.
-Reggelt! - jött be Betty a konyhába - Szívem! Miért van rajtad Alex nadrágja?
-Azt hittem, hogy az enyém, jó?! - mondta majd 'hisztérikusan' kirohant
-Beteg. - mondta Liam
-Az. - helyeselte Niall
-AZ ENYÉM! - kiáltott Louis
Elkezdtem röhögni mint egy barom, míg a többiek fapofával ültek.
-Másik beteg. - mondta ismét Liam
-Az. - válaszolt ismét Niall

*délután*

-Öltözz! - rontottam be Bettyhez egy ruhával a kezembe
-Mivan?
-Nem kérdez. Öltözik! - nyomtam oda neki a ruhát:


















Amit én vettem fel:


















Sminkek:

Alex


















Betty














Estig pont elkészült. Sminkelt és kiöltözött. Annyira gyönyörű! Az én 'tesóm'!
Taxiba ültünk és elindultunk a buli helyszínére. Mikor beléptünk a helységbe sötétség fogadott minket amikor hirtelen:
-BOLDOG SZÜLINAPOT!! - ordította mindenki
-Jézusom! - lepődött meg
Sorban mindenki felköszöntötte és megajándékozta őt.
Tőlem egy hatalmas fénykép albumot kapott, amibe belevolt vésetve a nevünk és egy felirat volt rajta. "Forever Friends!" Az összes képünket beleraktam és könnyes szemekkel nyújtottam át neki.
-Eleanor és Danielle nem jöttek el. - sóhajtott Betty
-Szóval azt hitted? - lépett be a két lány az ajtón
-Lányok! - ugrott a nyakukba Betty
El és Dani is megajándékozták az ünnepeltet, majd Harry húzta el tőlünk.


*Betty szemszöge*


-És itt az ajándékom. - súgta a fülembe majd fölment a színpadra és mikrofont ragadott
-Hölgyeim és uraim! Szerelmem! Köszöntsék hatalmas tapsal a tehetséges JUSTIN BIEBERT!!
Hogymivan?? - gondoltam magamban. Fel sem tudtam fogni, hiszen ő az én nagy kedvencem.
-Nagyon sok boldog szülinapot Betty Tomphsonnak! - mondta Justin majd énekelni kezdett
A Boyfrienddel kezdte majd a Beauty and a Beat - et énekelte aztán odajött hozzám.
-Szia. - mosolygott.
Ránéztem a mellettem álló Harryre aki csak vigyorgott.
-Sz....szia. - dadogtam
-Mondtam hogy ez lesz  reakciója. - pacsizott le Harry Justinnal
-Betty! - ugrott rám Alex aztán megpillantotta Justint és levegőt venni is elfelejtett
Erre felenevettem.
-Hey! Alex, igaz? - kérdezte Justin
Alex csak bólogatott és hatalmas szemekkel nézte Justint.
-Minden rendben? - jött oda Zayn
-Zayn. - bökte oldalba Alex - J...Justin...Justin Bieber tudja a nevemet! - mondta
-Nemár! Tényleg? Az enyémet is! - humorizált Zayn
-Rohadt vicces vagy! - mondtam ekkor már én.
Ezek után elbeszélgettünk Justinnal, de sajnos mennie kellet, mivel hajnalban indul a gépe Amerikába. Ez életem legjobb szülinapja!

*Alex szemszöge*

-Dani! Ez a koktél valami isteni! Mi a titkod? - kérdeztem Daniellet
-Ha elmondanám nem lenne titok. - nevetett
-Igaz.
Zayn volt a DJ de most táncra kényszerítettem. Táncoltunk, partyztunk mint az őrültek, amikor hirtelen minden fény leoltódott, a zene megállt. Síri csönd volt a teremben.
-Azt hiszem itt az ideje a bosszúnak! - hallottam egy ismerős hangot ördögien nevetni.
Brandon volt az. Megrémültem, rettegtem. Mit akar csinálni?