4.rész.Anya csak egy van....

Nagyot néztem, gyorsan észrevétlenül kipattantam az ágyból, felöltöztem és lerohantam a földszintre. A konyhában Bettyt pillantottam meg.
-Mi történt tegnap? - kérdeztem azonnal.
-Neked is jóreggelt! Amúgy.. nem tudom. Felelsz vagy merszeztünk, te nagyon elvoltál Zayn-el aztán pedig mindenki elment lefeküdni.
-Ez a baj. - néztem a konyhapultot
-Ugye nem? - kérdezte
-Azt hiszem. Amikor felkeltem meztelen voltam, ahogyan ő is, de mindenképp beszélnem kell vele. Kellemetlen lesz, de addig nem nyugszom meg. - hadartam el
-Kivel kell beszélj? - jött be Lou a konyhába  -Amúgy van valami gyógyszered? Borzasztóan fáj a fejem.
-Senkivel! Polcon jobbra.
-Jóreggelt! - jött be Liam
-Liam! Az én emberem! Ilyen pillanatokban örülök, hogy nem iszol! Gyere csak velem. - ragadtam meg a karját és egészen a teraszig magammal rángattam
-Mi a baj Alex? - kérdezte
-Ez...ciki...szóval....mi történt tegnap este? - bámultam a földet
Képtelen voltam a szemébe nézni. Biztos egy olcsó lotyónak tart.
-Semmi. Vagyis..hát, sokat csókolóztatok Zaynnel, aztán Zayn fölvitt az emeletre, ahonnan fél óra múlva lejött, egy törölközővel körbetekerve, és elmondta, hogy nem történt semmi, mert te nem akartad. - mondta
-Biztos félős ribancnak gondol... de.. Liam... - kedtem el a sírást
-Hééé! Alex! Ne sírj. - ölelt át
-Mi történik? - jött ki Zayn a teraszra
-Azt hiszem, nektek beszélnetek kell. - ment el Leyum
Igaza volt, tényleg beszélnünk kell, de nagyon kínos erről beszélnem...
-Gondolom Liam mindent elmondott. - törte meg a csendet
-Ne haragudj. - sütöttem le a fejem
-Ugyan miért kéne haragudnom? Teljes mértékben megértelek, hisz alig ismersz, és a sok pia hatása alatt sem lehet téged megszerezni. Büszke vagyok rád, mert lássuk be, ritka az ilyen lány. Nagyon szégyellem magam, amiért ki akartam használni azt, hogy részeg voltál. - nézett megbánóan
-Felejtsük el, jó? - öleltem át
-Rendben.
Zaynnel leültünk és beszélgetni kezdtünk.
-Szóval tényleg csak egy pasid volt eddig? - kérdezte
-Hát, igen. 16 voltam, és már majdnem betöltöttem a 17-et amikor dobott. 8 hónapig voltunk együtt.
-Miért dobott?
-Mert... nem akartam lefeküdni vele. - éreztem, hogy hót vörös a képem
-Akkor most már értem a tegnap estét.
-Igen, de hagyjuk. Perrievel mi van? Több mint egy éve szakítottatok.
-Teljesen elfelejtettem őt. Akkor tényleg nagyon szerelmes voltam belé, de ő már a múlt. 20 éves vagyok, és úgy érzem, hogy talán el kéne kezdenem kutatni az igazi után. Mondjuk, most nagyon tetszik valaki, de mindegy, hagyjuk.
-Ki? - kérdeztem
-Mindegy.
-Ismerem?
-Nem...vagyis...áhh hagyjuk
-Betty?
-Dehogyis. Nem az én esetem. Mármint ne érts félre, nagyon szép lány, de... én jobban szeretem a szőkéket. - mondta majd olyan gyorsan visszament a házba, hogy reagálni sem tudtam
Ezt hogy értette? Talán..én?! Nem hiszem. Csak egy őrült rajongó vagyok a szemében, de mégis olyan jó ebbe belegondolni. Hogy én és ő. Kár, hogy ez sosem fog valóra válni.
-Menjünk el valahova. Csak van itt valahol valami tó ahol lehet csónakázni. Nem? - kérdezte Harry, amikor visszamentem a konyhába
-Persze. Csak elkészülünk. - mondta Betty
Bettyvel gyors felöltöztünk, egy enyhe smink és már indultunk is.
Alex:














Betty:

















-Oké, mehetünk. - mondtam
Elvittük a srácokat a titkos helyünkre. Egy kis erdő közepén van egy tó, és egy csónak. Liam és Niall evezett én meg úgy kapaszkodtam a csónak szélébe, ahogy csak tudtam. Egyszer csak hirtelen a semmiből Louis mellettem termedt és belökött a vízbe.
-Nem tudok úszni! - ordibáltam, miközben csapkodtam a vizet, próbálva fennmaradni
-Majd én! - ugrott utánam Zayn
-De te sem tudsz úszni te szerencsétlen! - ordibált mindenki majd beugrottak a vízbe és sikeresen megmentettek
A parton kicsit dühös voltam, de még mindig remegtem, mivel nagyon megijedtem.
-Ilyet soha, ismétlem SOHA többet ne csinálj. - néztem Zaynre
-De én csak meg akartalak menteni. - mondta
-Nem bocsájtanám meg magamnak, ha bajod esne. - nyögtem ki
-Decukiiik!!! - szólalt meg Louis "The Tommo" Tomlinson
-LOUIS WILLIAM TOMLINSON - kezdtem el az ordibálást - soha többé ne merj vízbe lökni! Meg akarsz tőlem szabadulni vagy mi? - nevettem el a mondatom végét
-Bocsi...nem tudtam, hogy nem tudsz úszni naaa!!! - nyújtotta ki a nyelvét.
Ezek után hazamentünk és letelepedtünk a kanapéra. Tulajdonképp az elkövetkező 3 - 4 napunk ezzel telt el. Július 15. - én elmentünk sétálni. Épp az egyik park környékén nézelődtünk amikor nagy csapódást hallottunk. Baleset történt az úton. Odamentünk, és mire odaértünk, láttuk a mentősöket meg a rendőröket. Megpillantottam azt a bizonyos autót. Azt az autót amiben az édesanyám utazott. Ma jött haza az üzleti útról.
-Neee!!! - orditottam zokogva majd mit sem törődve a körülöttem lévőkkel, futottam mint egy őrült. Be akartam jutni a rendőrökhöz amikor valaki a derekamnál fogva megállított.
-Eressz el! Látnom kell! Anyaaa...anyaaaa... - zokogtam
A mentős benyuktatózott, majd a korházban várakoztunk. Az édesanyámat épp műtik, mivel egy barom áthajtott a piroson és persze, hogy pár karcolással megúszta. Bedugtam a fülesem és összekuporodva nyomorogtam a kórházi széken. Fejemet a térdemre helyeztem és a csuklómat bámultam. Elgondolkoztam azon, hogy milyen értelmes is a tetoválásom. "Stay Strong." De mi van ha nem megy?

*Betty szemszöge*

Alex összetört. Nem szól senkihez, csak bámul. Ezt olyankor csinálja amikor végképp a padlóra került.
-Odamegyek hozzá, megpróbálok vele beszélni. - szólalt meg Zayn
-Ne. - állítottam meg - Nem ismered. Egy szót sem fog szólni, úgy fog tenni mintha nem is léteznél. Ilyenkor nincs mit tenni, csak mellette kell lenni.
-Attól nem lesz jobb.
-Tudom, de ő ilyen. - mondtam
Hosszú órák teltek el amikor az orvos kijött a műtőteremből.
Alex kikapta a füléből a füllhallgatót, majd megszólalt az orvos.

*Alex szemszöge*

-Sajnálom, de nem tudtuk megmenteni. Mi mindent megpróbáltunk, de túl súlyos volt a sérülés.
Képtelen voltam ezt elfogadni. A szívem sokmillió apró darabra hullot, majd előtört belőlem a sírógörcs. Azt éreztem, hogy anyával együtt minden elveszett. Az életem hirtelen üres és szürke lett. Hátamon a hideg futkosott, szemeimből a könnyek patakban folytak. Rúgtam, ütöttem a falat miközben hangsan ordibáltam egyetlen egy szót, zokogva. "NE!!" Háttal nekidőltem a falnak és lezuhantam  földre, s tovább zokogtam. Betty odarohant hozzám, persze ő is sírt, és jó szorosan átölelt. A fiúk is megszorítottak, hátha lenyugszom. Borzasztó nehéz volt.
Másnap felhívtam az apámat. Mostanában nem voltak valami jóban így azt mondta hogy nem tud eljönni a temetésre sem az üzleti dolgok miatt.
Szép... Milyen apa az ilyen? Jelen pillanatban úgy érzem, hogy gyűlölöm. Soha többé nem akarom látni. Ha nem is anya miatt, de legalább miattam megtehetné. Anya elment. Minden elveszett.
2013.július.18. - án volt a temetés. Nagyon sokan voltak, én pedig a legjobb barátnőmmel és az új 5 barátommal ott álltam. Pesze most is kaptam nyugtatót, de úgy éreztem, hogy semmit sem használt. A temetés után napokig össze voltam omolva.
Csütörtök volt...esős csütörtök, amikor a csengőre lettem figyelmes. Ajtót nyitottam, s még a lélegzetem is elállt.
-Apa..?!